EGY DEKADENS NAPLÓ

"A bizonyítás oly összetett, hogy a számelméleti matematikusok közül is csak néhányan képesek megérteni." [forrás]

>>>KÉT ESERNYŐ BESZÉLGET

fáj a torkom........... nagyoooon áááááh
letaszííít

bolondnapvolt ... bolondbolondbolond (!)

beékeltemmindenpercbeagondolataimba(L)
annyirajóvolt rajta járatni a lükefejem... hmmmm :D

"hol is vagyok, egy szalmaszál vagyok" - Petőfi érti a dolgát hmm

páholybólláttam a csattanást, ami kettőjkközt volt elrendelve... reflexemvizsgálásaközben...
1: "héééte nem is szoktalak mostanság látni..."
2: "nemtudomkivoltgörögben"
1: "hogytudsz ilyenkor is röhögni???"
:D:D:D:D
1: "gyere zenekarra"
2: "ötre?"
1: "négy... mert úgyis elkésel..."

17:15...
portás: "telány... idén is késünk?"

egyhang, aminek úúúgy de úúúgy megörültem *wá

kifogytam. egy ideje teljesen minden zűrzavar. (igen, értelmetlenséggel kitudom magam fejezni) valóban igaz, mikor olyat mondanak, hogy egy mondatom képes ellentétben lenni önmagával. nehéz néha úgy válaszolni, amit manapság teljes képtelenséggel űzöm... nem vagyok valamilyen oknál fogva hajlandó -olyankor- válaszolni...  ma elmenekültem, mert fellépett egy bizonyos előretörő nevezzük problémának... szó szerint menekülni akartam, mert megijedtem a következményektől... mint általában... amikor belémtuszkolnak egy mondatot... amit mostanság eléggé sokan teszik, nem tudok egy helyben maradni többet... hallom magam mögött, amit nem kellene, mert nem törődnek ugye az emberek egymással, de mégis valamikor vissza-vissza hallom a ballépéseim, és eléggé feltud frusztrálni (amit mellékesen nemtudom, hogy teszi, mert ilyen ugye lehetetlen) és ilyenkor el akarok futni. ma gyerekesen meg is tettem, ámbár mgis egyhangra terelődött az egész, de bebizopnyosodott bennem is, hogy annyira nem ismerem önmagam, hogy teljesen elvesztem az a két dolog közti határt, hogy mit szeretnék, és mit tehetek közt... nem tudom magam kívülről látni, egyszerűen annyira összegabalyodott minden a fejem fölött, hogy észre sem vettem... hm. egy pillanat alatt képes vagyo felakpni egy dolog miatt a vizet, egy bizonyos csepp elég már a pohárban...
csak uralkodás kérdése... de felettem nemakarom, hogybárki is uralkodnimerészeljék!
 

nemmerek

Hiába volt hideg hazajövet biciklin, én abszolút meg sem rendültem ezt illetően. Snasszosan: leírhatatlanul jó a szórt fénybe lépni az Ő kabátjában. Megjegyzendő, hogy valóban eléggé szexuálisan állt, mégis annyira jó volt benne hazajönni. *wrüüüüüü* Dacosan nem akartam magamról levetni.

*cenzúra*

thereisnothin' icandooooooo

1: kresszenvannak

következtetés...

ich kresse
du krisst
ersieesman krisst
...

végrevolt egyszabad másfélóra, durván
demondjuk hatöbbetszámolunk semlehetett hasznavehetetlen, sőt
szeretemkörnyezetemben
szeretemegyazonlégtérben
szeretemkörömbelitávolságban
szeretemérzőlégkörben

elkezdődött minden, rohangálhatok össze-vissza... manapság ez tök trendi ugyan..., hogy minél több dolog nehezíti az ember vállát... csak az a baj nálam, hogy máris teljesen elegem lett ezekből... sokkal több olyan dolog van ezeken kívül, amit néha sokkal szívesebben csinálnék... jó ez amrhaság...
igenpersze... irtónagybölcsesség, de már amióta tanulásbanrésztvevő vagyok, nemleszámítva az elsős éveket is, minden délutánomat valami terheli... talán nemis volt olyan délutánom eddig az életemben, amikor hazajöhettem, és nem csináltam semmit... hm. hiszen régen voltak a táncórák, a társas-, illetve a néptánc... jelentkeztem a hittan és a szorobán órákra... majd bejött a furulya, és utána vele ugrott egycsapásra a fuvola-zenekar-szolfézs-kamara-korepetíció... ezzel párhuzamosan űztem a drámát, meg röplabdát... amikor az megszűnt, rávetettem magam az esti tornára(bár mostanság kissé hanyagoltam a dolgot hmmmmmm.......) most a külön kémia, illetve angol órák... és ezzel jöttek idén be a fakultációk, szakkörök ésegyéb istenijódolgok... hm. a délutánjaim azthiszem pöppet elfoglaltak hm. ... igaz ez mind nem volt egyszerre sosem, de minden évben minden délutánom be volt időre szabva... hm. most csak sorrendeztem, és kissé undorodtam el ezektől... egyébként szeretem... hiszen azért vállaltam :D nagyon szerettem mindet, és ami mostis az életem része, azt még mostis imádom... teljesen élvezettel csinálom, csak ne kellene mindegyiken teljesenmaximálisan megfelelni... hm. szeretnék néha egy kis pihenőt... neme gy nap rohanni mindenhova, fejvesztve... ez csak a szerdám kifakasztó részemost... tudomásommal legalábbis mire hazaérek teljesen az lesz egyfajta esti félnyolc... éjjen (!) jaa majdnemkifelejtettem: plusz suliújság! :D
bár az tuti, hogy a gyerekem is ilyen lesz... leterhelem mint annakarendje... hamár énis bírtam a kiképzést... egyébként jódolog, meg mindenre saját magamtól jelentkeztem... ezt tudom :D akkor mégtökmagabiztos voltam... habár mostanság minden megváltozott velem... vagylegalábbis teljesen másnak érzem mostanában a dolgokat... lehet csak felszínben változott... fignomsincs... sajátmagam vagyok, az biztos... csak meguntam az örökör rinyálást, mint ahogyan a környezet is ezt sugallta... lehet ez a beható tényezője hm. de az, hogy illuminált állapotban hogyan cselekszem, azt még nemtudom koordinálni... természetes úton legalábbis még nemsikerült ... hm. hehehehhhe
a céljaimat ,amiket olyankönnyen kitűztem kellene megvalósítanom, vagylegalábbis egyúton elindulni feléjük... félek ezektől, mert minden megfog változni hm. mivel egyedül kell csinálni, így rühellem... nem szeretem ha nincs velem senki... ez egyfajta önállóságtalanságra utal... tehátmégegyszer... függőségreutal :D
 

Ma nélkül voltam. Legalábbis délutánomat töltöttem így lassan elfele. Zuhogott az eső, mégsem mosott ki egészen. Képtelen bármilyen tényező is ilyet végezni rajtam sikeresen. Nem van(nincs) ami ilyenre képeslenne ismételten -ami sosem volt, csak mondatra utalván-. Véve lehetne bármi ellenfelet, mégis bennem van mostmár. Belém ékelődött, helyette ivódott. Táplálékként szolgál, mégha éhes is maradok. Ami tényleg szép.
Ijesztő egy láng, ijesztő egy tetem. Nem lehet földelni, de levegőn meg lassan pusztulásnak indul. Méregtelen ugyan, viszont teljességgel óvatosan hatalmasakat mar. Mégis mintha mindig hozzám lenne, mintha fiktív módon éltetne. Átváltok itt már nagyban szinte kozmikus kifejezésekké, de a fonalat nem veszthetem el. Nem is teszem. Szinte nyomasztó már-már. Megtanultam képességtelenül lejegyezni dolgokat, valóban furcsa lesz visszabogarászni, mert mát abban a pillanatban én sem fogom tudni lényegem értelmét. De ezért nem teszem.
-vége a zongoraszámDnak-

MEGDOBLAKEGYSÁLLAL

Flashvolt az első kémiafakultáció... yeah :DDDDDD
másfélóra, keménytömény általánosszervesszervetlen
összlétszám meghaladja a tizet, ami tökrejó nagycsoportot eredményez :D
voltak átgondolatlan kérdésválaszaim, de többségbenkilyukadtam volnaoda, hogy igen, megint arragondoltam csak mártúlkésőn :D *hamarabbbeszélek, minthogygondolkodnék*
A: figyeld ezt így... és akkor ez most így... körülbelül... aha, pont így
személyem: mi?
:D:D:D:D:D:D:D:D

élvezem ezeket a külön matek ésilletve kémia órákat :D jüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüp ;D

ésss elmentem zeneórárais hühü ^^ nemjátszottam, amivalóigaz, de átkerült hétvégére egyórám, ami mostígyalakult, és akkor a hétfőm hálaistenfelszabadul hmmm amiténylegtökjó:D

Ma vezényes napom volt. Több időt szeretnék, sokkal jobban szeretném elpazarolni a maradék, vagy fennálló szabadidőm. Igyekszem azonlenni ugyan, mégis falakba vetődöm, és olykor loccsan egy-egy velő. hm.
Mostanában rákaptam az A4es lapok felfalásához, egyre többet pocsékolok elfele.
Egy légtérben lenni.
Ez a mondat, leírás egy tartalommal bír. Egy tartalommal bír. Hangsúllyal írhatnám, sosem hazugságnak tekintve. Sosem. Örökké igaz.
Az örökké létkérdés. Egy valószínűtlen állítás, ami a jobbik, és az unalom elűzésére fogalmazható meg. Mondjuk más környezetben. A mostani enyémben pont így... sokáig értetendő. Felfoghatatlanul örökké egy dobozban. Négy fallal körülvett klausztrofóbia-kialakulásában jártas helység fellélegzés lenne számomra.
Lét kérdés. Rajtam kívül vannak mások. Mindig lesznek, sosem múlnak.
Egyfajta házifeladat írásból pattanhatott ki most ez mind. Ma egymagam felbosszantottam önsajátom. Felettébb tudom, hogy ilyen valóban nem létezik. Sokszor egyébként sikerül. Értelmet meg felesleges keresni. Fölös idő-pocsék-olás. Kínban nem vagyok. Most teljesen korrektül értettem mindent. Nem akarom, hogy kiessen egy ilyen emlék. Vagy akár egy "pertu". Közönyösen nem tudom közölni. Fenéktudja mit karok most írni.

El szeretnék jutni Pestre.
Nagy városba.
Nagy zenére.
Kis emberek.
Sosem egyedül.
Lényeg elnyeri magát a zene nélkül.

Volt egy első fakultációm.
Emelt szintű matematika órám.
Volt, hogy néztem, de éreztem egyfajta... ez igen. ez jó lesz érzést.

Szerdán majd jöhet a második őrült vállalásom idegrendszer roncsolója.
Tűkön ülök.
Szerda félhárom. Tizennégyharminc. 14:30

U forever. you.

Rendellenesen kategorizátlanul erjedek.
Vagy legalábbis már-már a folyamatáról beszélhetünk.

lehet nemtetszik...
lehetszarnakítélendő mégis nekem ezegy fodulókő, meg mérföldpont...
keverveilletendő hm.
szépalattifény, estikép... hm.
és mindez csak egy levél.
ZÖLD
ráadásként
finnyás egyszín
rámnézve
hehehehahaha

Szentesen évente egyszeri megrendezéses Lecsó fesztivál járja. Becézetlendrága:D egekbelépett szívszívszív
jóltetszett, mertbizony elején egy igenmeglepő kalózMurphy hüü wii
kürtöskalács
de megelőzte egy városi márványtalanszoborkör ücsörgése
négyen
szeretemőket
mindahármójukat
egyrejobban
ésjobban
ésjobban
-

valóigaz, hogy nemegy közlecsófesztiválvolt, hanem egy széle.. de nekemígyismegfoghatóantetszett hm.
mamegszerettemkelni
eddig legjobb, talán... deúgyismindigeztmondom, vagyis minthaezlenne... de ténylegegyrejobb :D hehehaha :D
megtisztelt kakaóscsiga, amit nemis eszek visszataszítóan ... grrr harr grrr
szeretem a kakaót decsak a konkrétan sajátkezeügyeáltalit hm. nyühh ^^

lustavagyok...kidöglöttem :D visszatért a szerdai sulinap yeah...

jólkezdtünk, szinte megkönyneztem némelyik órát :P ... a sulivégén egy láncszerelésnél is segédkezet nyújtottam, márami kitelt tőlem, azt azthiszem véghezvittem... hm. konkrétan az addigi létrejött siker széttrancsírozását én hajtottam végre... hühü :$

piiigscreeeeaaaaam *röff*

centrum... hmmmmmmmmm diákoknak hühü

átsurrantam HANhoz hüüüüüüüüüü szeretekátsurranni

KANIINI♥>


 

Lotti megy vissza... hm. elég sokideig nemlátom újra hm. ezért remekötletként képviselimagát, amit kitalált tegnap hm. átbuszozik csongira
újralátom, mégha alig egyóráig is... reggeljön, ami szinte kínzó, de ha ő feltud kelni a reggeli nyolctizes buszhoz, ezértkimegyekmár:D tényleg... régláttam hm. egykéthete... azóta csak írásban és telefonon kommunikáltunk, ergo most jólesz megint látni *mosolyfej*
tízfele találkozik Servával, megmég szerintem Förgit is útbaejti... hm. szóval mostilyen találkozósdis napot szervez... hehehe

kettőkor meg eljött, hogy évnyitó... szeptemberegylesz szerdán, ezért eztmegelőzőleg kezdődik a tanév... hallelujah hm. végülis mint sokan, már vártam... hm.
 

elhasználódva érzem az internetes naplóm most a közegemben... hm. visszatérve írástudatosságomhoz, már vések... rendesen. hm. de ez már nemrégmúlt. ez már közel elégrég
felvetőleg jobb és kényelmesebb
nemutolsónakpedigmaradandóbb hm.

előveszem, leíromanapom
aktuális érzések fellángolásai
készhetkapott betűk hullámtengere
jaés nemvalami olvasható... ez hátrány
de különféletoll esetleg ez nyomegyet rajta
 

indulj el egy úton 

én is egy másikon

hol egymást találjuk 

egymásnak se szóljunk

aki minket meglát 

mit fog az mondani

azt fogja gondolni 

idegenek vagyunk

idegenek vagyunk 

szeretet tartunk

ahol összegyűlünk 

ketten szeretkezünk

az bajom van vélled 

sír a szívem érted

sír a szívem érted 

majd meghalok érted

ésújraFINNORSZÁG

ezaz

tökömtelevanaWORDdel

Azután csak ügyetlenek
és halhatatlanok

Zongora.
Ismétlem folyton. Egy hangszer, de ezernyi rá írt dallam. Mind magával ragad. Szeretem.
A zongora érzése mindig is egy kedvenc időtöltésemnek számított. Egyszerűen jobb tőle a világ. Jobb minden élénkítő szernél. Egész, összefogó életek együttvett érzése. Halhatatlan.

egyetlen egy felejthetetlen felébredés, amit csak olyan követ, amit már sosem tudok utolérni.
két életet hajszolok magam előtt kitekeredve, egy kimerítő valót, s' egy önző kitalációt.
tükörírásban élem az életem, nem balról jobbra haladva.
ha szabadulok, olyankor vissza akarok menni. előtör a honvágy.