Egy szimpla lény.
Reggelente amikor kinyitom a szemem, azt érzem, hogy boldog vagyok. Amikor elkészítem a reggelimet, tudom azt, hogy igen... ez egy jó nap lesz. Bármi megszokott reggeli balesetemet csak tréfának veszem... mostanában egyáltalán nem érdekel ha elejtem a tojást, ha elcsúszom a fürdőszobában, ha kifogy a wcpapír, vagy ha meglátom magamat a tükörben alvás-utáni-állapotban. Ezeket egyszerűen átélem.
Egy szimpla lény.
Ezek megszokottsága sem kerget az őrületbe. Ugyanazt a dolgot képes vagyok percekig csinálni. Órákig. Napokig. Hónapokig. Évekig. Felszabadult a szabadidőm, és nem tudom, hol kezdjem a dolgok elkezdését. Snasszizmust alakítok ki körülöttem, de ami érdekes, élvezem. Igazán.
Egy szimpla lény.
Hetente háromszor mosom meg a hajam. Fehér nadrágot veszek fel zuhogó esőben. Lezáratlanul hagyom a biciklimet. Nem züllök, nem élek. Veszek egy mély levegőt, és nem használok más mesterségeset.
Egy szimpla lény.
Most tényleg igazán boldog vagyok. Valóban.
Csakakibaszottéletbe... mikorleszelmármegintmellettem?:szív:
