Hogysmintvoltazegész?
hmmmm
hmmmm
hmmmm
E hét harmadik napján hazazúgom kettőkor, bevágok egy gyorsebédet... lefürdöm, átöltözni újruhába már nincskedvem, hangulatom, energiám *cöhh*... egyszerűen csak lustavagyok ilyeneken agyalni akkor, amikormár tűkönülök -előregondolva-. Teljesen meggyőződtem, hogy irtómelegem lesz, dehátmostna... akkoreldöntöttem, és nemlehet ilyenről már ellentétesen meggyőzni... hm. *retard* Egyébként kékvoltam alul, felülmeg szürkemegzöld... merthát ha összekötjük a hajam, vagyishát egyszemélyemben, akkor nemszép, ha trikóbancsakúgy mezítelenanyaki rész... ezért kellkompenzálnom egy inggel, ami ismét egy nagykalaptréötletnek bizonyult...
Nade biciklin, ami már kosarátilletőleg ugyebár csupasz, nemvolt melegem... késésbenvoltam ahhozképest, hogy elakartammenni még venniennivalót... Ledobtam a biciklit, belohaltam a közeli sarkiüzletházba, és vettem négyszázgramm kakaóskekszet... igazából nemazt akartam... totálisan nem... de mivel átfuttattam magamban, hogy én úgysem venném meg ezt, mert tudom, hogy nemszeretik annyira rajtamkívül a többiek, éshátmert most énezért miértnevegyem meg? De mégis én veszem... akkor azt veszek, amit akarok... namellékesen az üzlet kellős közepén kezdtem magammal vitatkozni, amikor eldöntöttem, hogy édeset akarokvinni, és felállítottam egy egyenlőségi skálát, hogymivel egy sós hamár van a táskámban, akkor lesz egy édesis... makacs mi? hahh meg lökött... hm. Megvettem.
Megállóban ottvolt előremegbeszéltség miatt, tervben amár elrendezettség függvényeként késéstnembeiktatva percrepontosan, időzítettségben tökéletesen Ágnesh. Lezuttyantam, kifújtam, levegőtvettem. Köszöntem, megöleltem.... neeem mindezek előtt öleltem meg... ugrottam a nyakába... szorítottam meg... oké nemis... nemakartam leégetni, de örültségemet kifejeztem azért egy barátimegöleléssel... (:
Buszunk idő előtt érkezett, felszálltunk... első szembejövő dolog, klíma.
Magamban figyeltem, és jött a körforgalom... bár tüzetesen pásztázom általában az utat... de semmit nem jegyzek meg, csak úgyteszek mintha...
Leszállunk, leszálltunk.
Hármanleszünk, kettenleszünk. Elsiet, megáll, leül, leveszi. Sétálunkhárman ismét. Erdőbeérünk. *hoppá* Hirtelen bicikli... ketten-ketten. Mintha szokott lenne.
Rikítani nemtudóan jellegzetesszép zöldszoba babzsákkal. Zene. Zene. Zene.
Hogyvolt? Én fényképeztem.
Eltengtünk, füstöltünk. Tengtünk, elfüstöltünk.
Nemreketszki. Élvezed.
Időben kétség. Felmerül egy kis szabadság.
Séta. Én-fotó. "Te mindig csak..." :) hmmmm. Igen, ez valóban igaz... de élem a dolgot azthiszem... hm. Legalábbis mégegyelőre tanulom!
Végkifejletként még nemértük el a kiszemelt Tisza partját. Azt mondjuk sosem érhetjük el, ha elgondolunk... hm. (ez nemidevalóságot tükröz *kacsint*) Levetjük a cipőket, átgázolunk döglöttpocsolyákon. Szúnyogok inváziójában égünk el, és leérünk a felbolydulatlan víz széléhez. Eláztatva a macskaköves utat, két magányosnak már nemnevezhető, pártságuknak köszönhetően, indigózó csónakot ingatva találjuk magunkat vele nemszemben...... "Mi úszunk egyet."
Belemegyünk a vízbe *ohhdejóérzés* Invázió nem tágít, de mellékes... menekülni nemérdemes, megszokszmegszöksz felállás tehát itt megbukott...
Jönnek vissza. Akkor mehetünk gondoljuk... Közelít, átkarol...
Már víz alatt vagyunk... neki tökmindegy, én ázom..... célpontvált, márvízalatt...
Oké... mehetünk... ;D
Kicsavartfelsők, átázott alsók... remekérzés iróniátmellőzve!
Visszaballagva megszáradt sérók...
Még egy mangó... felgyülemlik egytál cseresznye... mélytelenül a frigóból... nyam
Húsz óra ötven...
Ideje indulnunk.
Felejthetetlen.
